Főoldal / Blog / Kelmefestő testvérpárról kapta a nevét a gobelin

Kelmefestő testvérpárról kapta a nevét a gobelin

A gobelin nevet eredetileg a Gobelin fivérekről kapta a technika, akik a 17. századi Párizsban foglalkoztak kelmefestéssel, és az akkor igen népszerű olasz festészettel igyekeztek felvenni a harcot. Abban az időben a gobelin nagyon drága volt, a gazdag főúri lakosztályokat díszítették. Az akkori király, IV. Henrik minisztere hamar meglátta az üzleti lehetőséget a Gobelin fivérek munkájában, így felvásárolta a műhelyt, és királyi manufaktúrát csinált belőle, ahol már asztalosok és ékszerészek is dolgoztak, így a különböző ágak ötvöződni kezdtek. A különböző szakmák egymásra hatásának köszönhetően a gobelinek kiléptek a falikárpit skatulyából, és megjelentek bútorokon, párnahuzatként, majd ajándéktárgyak, falra akasztható képek lettek belőlük. A 19. században ismét virágozni kezdett a technika, a polgári családok nőtagjai múlatták az időt a gobelinvarrással. Nagyobb tételben Németországban kezdték gyártani, Berlinben lehetett először előfestett, géppel nyomott mintákat, kivarrható képeket látni. A manapság jellemző forma hasonlít az egykori falikárpitokra, de ezt egy különleges fajta textilre, úgynevezett kanavára varrják egy vastag és tompa tűvel, gyapjúfonalat használva. A gobelinnek természetesen fontos része a kép, amit ábrázol. Ezeket a rajzokat eleinte úgy másolták a szövetre, hogy az ablakon átszűrődő fény elé tartották, vagy üveglap elé helyezett gyertyával világították át, a kelmén pedig szénporral vagy tussal rajzolták meg a mintát. Sokat lendített a gobelin népszerűségén, hogy a festőművészek érdeklődését felkeltette, hogy a műveik textilre hímezve is megjelenhessenek, így például Rembrandt, Raffaello, Rubens és Boticelli, vagy Mányoki Ádám, Mindszenti Mihály és Rippl-Rónai József képeiből is előnyomott minták készültek.